Petőfi Sándor


Füstbement terv




  Egész uton -- hazafelé --
  Azon gondolkodám:
  Miként fogom szólítani
  Rég nem látott anyám?

  Mit mondok majd először is
  Kedvest, szépet neki?
  Midőn, mely bölcsőm ringatá,
  A kart terjeszti ki.

  S jutott eszembe számtalan
  Szebbnél-szebb gondolat,
  Mig állni látszik az idő,
  Bár a szekér szaladt.

  S a kis szobába toppanék...
  Röpűlt felém anyám...
  S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
  Mint a gyümölcs a fán.

           (Dunavecse, 1844. április)